Marry me?

Sziasztok!
Megérkeztem Zsiros Alexandra történetével, ezúttal egy Ashton *ke* sztorival . Remélem mindenkinek tetszeni fog. 
(A következő történetet Szita Audrey kapja Luke-kal)
Kellemes olvasást: Dó xx

Nem minden nap érheti el az ember a 24. életévét, ráadásul csak egyszer, ez pedig az ifjú kor utolsó éve. 24 év.. Nem semmi, igaz? Szinte hihetetlen, hogy végre betölthetem. Innentől kezdve tényleg közel vagyok az igazi felnőttkorhoz...
Na jó, nem mintha bármikor is probléma lett volna az ifjú,  vagy a fiatalabb éveimmel, mert erről szó sincs. Egyszerűen végre elértem hivatalosan is, végre változások történhetnek az életembe, (mivel a diplomám is meg van) és ezeket mindenképp szeretném egy számomra fontos személlyel megosztani, Ashton Irwin-nel, a barátommal. (Mielőtt bárki félreértené az előbbi mondatomat, a változásokra nem azt a változást értettem. )
Ashton és Én lassan 5 éve vagyunk együtt. Tipikusan azt mondhatom, hogy Barátságból szerelem románcról van szó. Féltem kockáztatni, elvégre előfordulhatott volna, hogy ez az egész csak pusztán fellángolás, de nem. Ez nem csak fellángolás. Ez igaz és tiszta szerelem. Törődik velem, érezteti, hogy bármikor számíthatok rá, -habár ezeket csak simán barátként is éreztette-, és mindig meglep valami új dologgal, valami varázslatosabbnál varázslatosabbal, amitől csak szerelmesebb leszek belé.
Ráadásul 5 év. Annyira csodálatos, hogy ennyi ideje boldoggá tesszük egymást, eszméletlen nagy összhangban, és mindketten ugyanolyan komolysággal állunk a dolgokhoz...

Mosolyogva nyitottam ki a szemeim, aztán magam mellé pillantottam arra számítva, hogy Ash itt szuszog... de nem. Kétségbeesve felültem, körbe nézve a szobában. Általában előbb ébredtem, mint ő, ezért volt fura, hogy nincs itt. A hajamba túrva visszadőltem az ágyba, mikor felfigyeltem az ajtónyitódásra. Újra felnéztem, és megnyugodva pillantottam meg Őt:
-Jó reggelt, Csipkerózsika. -kuncogott, majd leült az ágy szélére, egy tálca reggelivel a kezében, és hozzám hajolva megcsókolt.- És boldog szülinapot, szívem.
-Neked is, Ashton, és köszönöm. -mosolyodtam el.
- Ez itt a szülinapi palacsintád, ahogy szereted. Az ajándékodat pedig mindjárt hozom. 
-Megbeszéltük, hogy nem lesz ajándék. -felvonta a szemöldökét.
-Ezt sosem beszéltük meg, de most egyél. -puszilt homlokon és lement. Ahogy kérte, megeszegettem a reggelit, de ő még mindig nem ért fel. A tálcával a kezemben lementem, egyenesen a konyhában, de bárhová néztem, Ashton-nak hűlt helye volt. A mosogatógépbe pakoltam a piszkos edényeket, aztán kimentem a nappaliba. A kanapén egy becsomagolt doboz volt, rajta egy aprócska cetlivel:

"Boldog születésnapot szerelmem! Este pontban 7-kor szeretnélek az ajándékodban látni. Szeretlek: A xx"

Kíváncsian bontottam ki a becsomagolt meglepetést, aztán ajkamba harapva emeltem ki belőle azt a gyönyörűséget.

A ruha mellett még egy ugyanilyen bézs színű cipő foglalt helyet, egy szál rózsával. Ajkat harapva mosolyodtam el és nem győztem elolvasni a cetlit. Boldog voltam..

*Este 7-kor*

Pontban abban az időben, amiről Ash a cetlin is értesített, egy autó várt a ház előtt, amit Calum vezetett. Mosolyogva nyitotta ki nekem az ajtót, majd miután beültem, ő is beült mellém:

-Először is, boldog születésnapot. Másodszor pedig az asszony és én együtt választottuk ki az ajándékodat, reméljük, hogy tetszeni fog. -mosolygott és a hátsó ülésről elvéve nyomta a kezembe az ajándéktáskát. 

-Igazán nem kellett volna, de köszönöm. -kuncogva bólintott, aztán elindultunk minden bizonnyal egy étterem felé. Cal vacsorát mondott, hát egyértelmű az étterem..

Aztán mikor odaértünk, az éttermes állítás meg lett cáfolva. A közelben semmi épület sem volt, csak egy nekünk háttal álló Ashton.

-Jó szórakozást, fiatalok. -mosolyodott el Cal, én pedig köszönetkép bólintottam, majd kiszálltam és Ash-hez sétáltam. Megfordult, amikor hallotta, hogy a haverja elhajtott, majd csillogó szemekkel mért végig. 

-Szia. -fürkésztem Őt, mire végre a szemembe nézve, lágyan ajkába harapott.

-Annyira...Annyira fantasztikusan nézel ki. -elpirultam reakciójára, mire magához vonva forrón megcsókolt. Aztán kezemet megfogva a randink helyszínére vezetett. 

-Meglepetés. -mosolygott és hagyta, hogy körbenézhessek.

-Te jóságos ég, Ashton ez... Ez gyönyörű. -teljesen le voltam nyűgözve. ezt mind ő csinálta? értünk? A gondolattól melegség öntötte el a szívemet..

Azt est során úgy vettem észre, hogy Ashton elég feszült és ideges. Egyszer-kétszer rákérdeztem, de megcáfolta az állításomat, viszont kezdett nyugtalanítani. Hiába erősködött, tudtam, hogy van valami, amit nem akar elmondani, de aztán egy idő után nem adtam neki jelentőséget. 

-Ashton, köszönöm az estét, fantasztikus szülinapot varázsoltál.-felnevetett.

-Kicsim..Még korán sincs vége.

-De...De...-megnyalta alsó ajkát, aztán felállt. Kezeimet megfogva engem is felhúzott, de ő letérdelt elém.

-4 éve vagyunk barátok, de 5 éve boldogítasz a szerelmeddel is, amiért őszintén hálás vagyok. Nálad fantasztikusabb és tökéletesebb lányt sosem ismertem, és nem hinném, hogy létezik. Sőt. Ebben biztos vagyok. Nos..Úgy érzem, eljött az idő arra, hogy a kapcsolatunkat komolyabbra fordítsuk, ezért...Megtisztelnél azzal, hogy ....Hogy a feleségem leszel? -tartotta felém a gyűrűt, amíg én a könnyeimmel küszködve hallgattam a monológot. Aztán hevesen bólogatni kezdtem.

-Igen, Ashton. Leszek a feleséged. -hatalmas mosoly kíséretében az ujjamra húzta a gyűrűt, aztán felállt, a kezébe véve pörögni kezdett velem és töménytelen 'Szeretlek' közben ajkaimra tapadt.

Életem legszebb születésnapját varázsolta nekem..