A rózsaszín meglepetés

Hola!
Meghoztam Audrey Szita történetét (Luke sztori).
Remélem tetszeni fog neked/ nektek. Nem csak az én agyam szüleménye, de szeretettel osztom meg veletek.
Kellemes olvasást: Dó xx
( A következő sztorit DebreczeniN. kapja)

*Luke szemszöge*

-Muszáj ebben a pink ruhában, babe? -kaptam ki Audrey kezéből a rózsaszínű selyemvackot és görnyedt tartásomról, összeszorított számról lerítt, hogy milyen szerencsétlen vagyok. -Tudod, hogy a kék a kedvenc színem..

-Hát, bocsika, te rossz életű pingvin..-mosolygott rám édesen.- A diszkont méteráruboltban kifogyott a kék selyem, úgyhogy törődj bele a rózsaszínbe. -intett felém bájosan, és  rám csukta a fürdőajtót. Sóhajtva méregettem ezt a csúnya göncöt, aztán felnyögtem.

-Hát, akkor ez van, szedd össze magad, haver, és vedd fel ezt a vackot! Te kötötted ezt az átkozott fogadást, hát most megfizetsz! -Istenem, én hülye..

A tét a fogadásban a következő volt. (Először kezdjük magával a fogadással):

Audrey-val fifáztunk. Azt a megállapodást kötöttük, hogy:

• Ha én nyerek, bikiniben fogja lemosni a kocsimat, amit -természetesen- én boldogan és szívesen nézek végig.
• Ha pedig ő nyer,.. nos..Egy női, szinte testre simuló ruhában mehetek vele bevásárolni..

Teljesen biztos voltam benne, hogy letudom győzni, elvégre a barátnőmről van szó. Egy nőről, aki a napjait nem az X-box konzol nyomkodásával tölti. (Legalábbis remélem, hogy nem..)

Szóval, ja, előre ittam a medve bőrére, Ő pedig megvert, pontosan 5:2-re. Totál elképedtem, nem is bírtam felfogni. Fél órán keresztül bámultam a tv képernyőt, emésztve a vereségemet, de azt megfogadtam, hogy soha többé nem fifázom vele. Köszönöm, eleget tanultam az esetből, elvégre női ruhát kell húznom..

Miután sikeresen -inkább sikertelennek nevezném- belebújtam a ruhába, aminek van vagy száz rétege és fodra, kétségbeesetten megigazítottam a hajam.

-Elég szűk ez a cucc..-morogtam magamban. Na igen, a többi zavaró tényezőről ne is beszéljünk, de legyünk cseppnyit optimisták! -Ebben a váll nélküli akármiben legalább jól érvényesülnek a bicepszeim. -pózoltam kicsit a tükör előtt.

-Lukey, mi a fene tart eddig?! Gyere már ki! -kiáltotta be nekem az asszony, én pedig csak a szememet forgattam. Aztán egy elég szellős helyere néztem. Bárkié is volt ez a ruci, az hétszentség, hogy idefönt volt mit belepakolnia! Eltartottam magamtól a mellben bő anyagot, és elvigyorodtam. Ha már lúd, legyen kövér.. Összegyűrve felmarkoltam a pólómat, és belegyömöszöltem a ruhába, aztán nagy levegőt véve kiléptem a fürdőből, egyenesen a hálószobánkba totyogva. Mikor Audrey meglátott, kuncogva tapsolni kezdett, felém közelítve, hogy bekukucskáljon méretes dekoltázsomba.

-Mi a fene, mit tömködtél be oda? -nevetett, én pedig csípőjére helyezve kezeim, magamhoz húztam.

-A pólómat.-közöltem büszkén, és arcát fürkésztem. Egyre jobban nevetett rajtam, amin én ösztönösen mosolyogtam. 

Imádtam Őt ilyen boldognak látni, imádtam, hogy önmagamért szeret, és nem azért, mert én vagyok Luke Hemmings . Imádtam a csábító ajkait, amelyek édesek, akár a Smarties (ahh, nyamii), imádtam az igéző szemeit, imádtam az angyali hangját, imádtam a mennyei illatát, a puha bőrét. Imádtam, mikor 'Lucas'-nak hívott, imádtam, mikor megunta a film nézést és a nyakamat puszilgatta, imádtam, hogy törődik velem, viszont...

-Most min gondolkodtál el?-törölte meg a szemeit kuncogva.

-Semmin. -mosolyodtam el, és az ágy felé hátráltam vele.

-Akkor?

-Hagytam, hogy nevess rajtam, és utána befejezd.

-Különösebb oka volt ennek? -fürkészett, én pedig óvatosan hátradöntöttem az ágyon.

-Nevetés közben..-hajoltam közel hozzá -nem tudlak megcsókolni.-tapadtam ajkaira, lehunyt szemekkel.

...Viszont egy dolgot imádtam benne a legjobban..

Azt, hogy Ő az Enyém...