A dadogás határtalan (2.)

Sziasztok! 
Végre itt a várva várt őszi szünet, egyébként mindenkinek kellemes pihenést kívánok, és remélhetőleg, most több időm lesz a blogra. Itt a sztori második része. Sajnos nem olyan lett, amilyenre vártam, de nézzétek el nekem. (ezt is) és azt is, ha sok benne a hiba de késő este van :'D
Kellemes olvasást: Dó xx

....
-Luke Hemmings?!
-Öhm...He-Helló..Detti, ig-igaz? uh...Te nyertél..
-Huh?!...-fogalmam sem volt, hogy mi a fenéről beszélhet, de könyörgöm.. LUKE HEMMINGS ÁLL ELŐTTEM! Így kinek lenne bármiféle fogalma a dolgokról?! Nem hogy még nyertem is valamit..
-Hát...Hir-hirdettünk e-egy versenyt, amire te.. uh.. te beneveztél és.. és nyertél. - elmosolyodtam azon, ahogy eldadogta nekem a szitut, és ahogy azokkal a csodálatos kék szemeivel igen értelmesen nézett rám. Aztán leesett a tantusz:
-Te...jó...ég, ez..ez komoly?? -hevesen bólogatni kezdett, majd hirtelen felindulásból megöleltem- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! És..huh...bocsi, nem akartam nyomulósnak tűnni, de..woah!
-N-nincs ba-baj, me-megértem! Éés... Akkor hol-holnap 9-re..le-legyél a .. a.. me-megbeszélt he-helyen szi-szia! -ment el gyors lábtempóval. Zavarba hoztam volna? Vagy tényleg túl bolond voltam, hogy megöleltem, és ..ezért? Vagy csak túl csúnya vagyok, amin meglepődött..Hát..az utóbbira tenném le a voksomat, így megrántva a vállamat vissza mentem. 

Anyunak elmeséltem, ami történt, amire egyáltalán nem számítottam. Csalódott volt, amiatt, hogy Luke nem jött be, de velem együtt örült, a szerencsémnek!...
A délután hátralévő részében a szobában kuksoltam, és azon rágódtam, hogy mit vegyek fel. Kirámoltam az egész szekrényt, de elképesztő szánalmasnak éreztem magam, ami miatt, hogy nem sikerült semmit sem találnom..Sóhajtva foglaltam helyet a padlón, mikor megjelent a bátyám:
-Mi ez a gyász? És a sok ruha? Húha, kit hoztál fel ide, hm?? Miről maradtam le?
-Menj a fenébe, most ehhez nincs hangulatom...Egyszerűen szörnyű vagyok..
-Tudod, hogy nem vagyok lelkizős típus és nincs itthon se tejecske, se sütike...
-Mikor kellett volna nevetnem a fárasztó humorodon? 
-Most miért vagy ilyen gonosz?...A viccet félretéve, anya mesélte a szitut. Tudom ám, hová mész holnap! -keresgélt a ruháim között.
-Bökd ki mit akarsz, és menj!-kisétált a szobából, aztán visszajött egy táskával a kezében:
-Ne szokd meg, és jó mulatást! -hagyott magamra. A táskában az egyetlen vágyamat pillantottam meg, ebben a pillanatban.  Egy tökéletes ruhát, holnapra....

*Másnap, 9-kor*

Siethettem talán, hogy a srácok sehol sincsenek még, vagy ez náluk teljesen természetes? Garantálom, hogy az utóbbi. Nem is ők lennének..

De végre itt vannak:

-Sziasztok! -sokkolódtam le. El sem akartam hinni, hogy találkozhatok a kedvenc bandámmal!

-Szia, Detti, ugye? -öleltek meg egyenként.

-I-igen, én vagyok. Köszönöm a lehetőséget!

-Ugyan, gratulálunk! Tetszett, amit írtál, különösen egy valakinek! -emelte ki az utolsó 2 szót Michael mosolyogva, mire Luke oldalba vágta.

-Reméljük nem bánod meg azt, hogy eljöttél. 

-Biztos vagyok benne, hogy nem.

-Remek, akkor szerintem kezdhetünk is. Először szeretnénk, ha megtudnád a stúdiós munkánk rejtelmeit, mert ez benne van a kötelezettségbe, de hamar lezavarjuk és kezdődhet a mulatság! -vigyorgott Ashton, aztán bementünk a helyre ahol -többek közt- dolgoznak. Itt elmondták, hogyan szoktak dalt írni vagy csak zenéléssel, gyakorlással elütni az időt. Ezután pedig elmentünk a vidámparkba:

-Drága, megkérhetünk, hogy menj előre? Meg kell valamit tárgyalnunk! De sietünk! -nyugtatott Calum. Elnevettem magam, aztán bólintottam és előbbre mentem, de azt hiszem nem az ő terük a halkan aló beszélgetés, mindent hallottam..2 csapatra bomlunk egy bizonyos ok miatt.

A csapatokat, Ash és Cal tervezte, így nézni ki:

• Mikey
• Calum
• Ashton 

És:

• Luke
• Én

Amit ráadásul még szívecskébe is tettek. Különös, nem? Minden esetre nem bánom,viszont
Hemmo elég szúrós szemekkel nézett rájuk, de erre inkább csak az alkalmas időben kérdeznék rá. 
Már majdnem mindent kipróbáltunk, egyet kivéve..
A szerelmesek alagútját. Kicsit furán hangzott, de ezek szerint Luke a végére tartogatta, mert elég idegesnek tűnt. 
-Luke, ide is bemegyünk? -vontam kérdőre.
-Ne hagyjuk már ki! Ez csak.. csak ..egy..egy valami. -kösz Luke, ezt tényleg ,,megaszontad". Őszintén? Csalódtam..De kellemesen..
Hát beültünk..Igazából nem történt semmi, azt leszámítva, hogy kézen fogva jöttünk ki, amin a fiúk -mikor megláttak minket- büszkén mosolyogtak.
-Lukey, te kis huncut! -röhögött Mikey, mire mindketten vörösek lettünk.
-Fogd be Clifford! Inkább menjetek, késő van, én majd hazaviszem Dettit.
-Luke, bro, nem akarunk még nagy bácsik lenni! -kezdte komolyan Cal -nehogy kanos legyél!- röhögtek mind, aztán elmentek. 
-Uh..Bocsi..miattuk..kicsit..
-Hülyék! -vágtuk rá egyszerre, mire Luke arcára egy halvány mosoly húzódott. 
Igen, tehát elindultunk hazafelé.  Teljesen biztos voltam benne, hogy életem legszebb napjának itt vége szakad. Mindennek véget kell vetni, de ezt nem akartam. Beszélgetni akartam vele/velük, elmondani Luke-nak, hogy komoly dolgokat érzek iránta elég régóta, de amire rászántam magam, hazaértem..
-Köszönöm..A mai napot és a fuvart is! -álltunk meg az ajtó előtt.
-Ugyan, még egyszer gratulálunk, és mi is köszönjük a mai napot! Nagyon jó volt.
-Igen..Valóban..És..Akkor...Szi-szia..-indultam volna befelé de visszahúzott:
-El-elkérhetem a telefon sz-számodat? -pirult el.
-Na-nahát! Persze! -cseréltünk hamar, majd megint elakartam köszönni, de nem engedte. ..
Olyat tett, amivel még sose hallgattatott el senki, amit még sosem kaptam...Megcsókolt!
-Nem akarom, hogy bemenj..Valamit tudnod kell! -szökött ki belőle..Elakadt a lélegzetem...Bólintottam annak jeléül, hogy mondhatja:
-Tudod..Én..Én kedvellek. Komolyan! Amióta láttam a képedet, az üzeneteidet, a tweetjeidet, és mindent veled kapcsolatban, teljesen elcsavartad a fejem! És itt volt a tökéletes esély. Találkoztunk, együtt töltöttük a mai napot. Csodálatosabb vagy, mint ahogy elképzeltelek, és semmi másra nem vágyom, csak a társaságodra..Arra, hogy beszéljünk..És..hogy..randizzunk...Tudom, nyomulok és te csak úgy kedvelsz, mint a kedvenc bandád egyik tagját, de...
-Én is kedvellek, Luke! Komolyan kedvellek. És szívesen randizom veled. 7-re legyél itt! -mosolyodtam el, egy puszit nyomtam az arcára, és bementem. 

Az ajtóból még hallottam, ahogy azt kiálltja:

,,EMBEREK! RANDIZIK VELEM!" 

A következő sztori Calum-mel lesz :)